A házimacska az emberi környezethez alkalmazkodva is számos viselkedésbeli tulajdonságában hasonlít vadon élő rokonaihoz; ezek legfeltűnőbben a területörző (territoriális) magatartásformákban nyílvánulnak meg. A városban élő szükségszerűen meg kell osztozni a szűkös helyen, nem sajátíthatnak ki nagy területeket, de mivel a gazdájuk eteti őket, nem is nagyon törekednek rá.

A kiscicák kb. háromhetes korukban kezdenek önállóan enni, de legalább két hónapos korukig anyjuktól nem válnak el rendesen.

A fiatal macskáknak óvatosnak kell lenni ha idegennel találkoznak, mert az idősebb kandúrok ilyenkor gyakran agresszívek.

Az együtt felnevelt cicák hű társakká válnak, idejük nagy részét együtt töltik.

Annak ellenére, hogy a macskák természetes vadászösztönnel születnek, a fajra jellemző viselkedés jelentős részét tanulják. A zsákmányolás praktikáit már fiatal korukban ellesik anyjuktól, majd állandóan gyakorolják, míg tökélyre nem fejlesztik.

A macskák rendkívül ügyesen másznak, erős karmaik segítségével biztosan kapaszkodnak meg az ágakban.

A belső fülben elhelyezkedő félkörös ívjáratok az egyensúlyozás szervei. A macska teste zuhanás közben úgy fordul, hogy először elülső, majd hátsó talpára essen.